[LAP TETEJÉRE]

Bevezető

Lengyelország Európa egyik legérdekesebb és legizgalmasabb országa, tele meglepetésekkel és látványosságokkal, valamint kedves és vendégszerető emberekkel. Mindenki megtalálhatja azt az ember alkotta vagy természeti szépséget, mely biztosítja, hogy az utazás igazi kulturális élményekben gazdag legyen. Az egyedi hangulatot árasztó városok és falvak, régi várak, csodálatos paloták, és kastélyok mutatják a viharos múlt harcait és örökségét és az elődök tehetségét és életét. A tavak, a tengerpart, a vadregényes hegyek aktív pihenésre serkentik a látogatót.

[LAP TETEJÉRE]

Történelem

[LAP TETEJÉRE]

Piast-dinasztia

Lengyelország a 10. század közepén formálódott területi egységgé a Piast-dinasztia uralkodása alatt. Lengyelország első, írásos dokumentumokban említett uralkodója I. Mieszko volt, aki 966-ban megkeresztelkedett, a római katolicizmust államvallássá tette. A népesség is megkeresztelkedett a következő évszázadokban. A 12. században Lengyelország kisebb államokra esett szét. 1320-ban az újra egyesített Lengyelország királya I. Ulászló lett. Fiát, Nagy Kázmért szokás a legnagyobb lengyel királynak tekinteni. Ebben az időben Lengyelország virágzott, a népek vándorlásának központja volt és megkezdődött a zsidó közösség letelepedése. A fekete halál, amely Európa legnagyobb részére kihatott 1347 és 1351 között, nem érte el Lengyelországot.

[LAP TETEJÉRE]

Jagelló-kor, Lengyel-litván unió

A Német Lovagrend a 14. században már agresszív expanziót folytatott keresztény országok ellen, s 1309-től 1343-ig több ízben megtámadta Lengyelországot. A lovagok egyre-egyre nagyobb és nagyobb területeket akartak szerezni, hogy az őket támogató Hanza-szövetség nyersanyag és gabona szerzésre irányuló igényeit kielégítsék. Litvániát is több ízben megpróbálta meghódítani, s az orosz területek felé terjeszkedni. E három ország, ami akkoriban egymással is szöges ellentétben állt és nem utolsó sorban a tatár hódítók ellen is harcolnia kellett, egyelőre teljesen képtelen volt összefogni egymással. A lengyelek ugyan szövetséget kötöttek már a 14. században a litvánokkal, de az egyelőre még nem vezetett eredményre. 1370-ben viszont megkötötték a magyar-lengyel perszonáluniót, s az Anjou-házból való I. Lajos magyar király kapta meg a lengyel trónt. Lajos halála után Hedvigre (Jadwiga) ruházta Lengyelországot. 1385-ben Algirdas litván fejedelem fiát Jogailát választotta a férjéül, aki katolizált és keresztségben az Ulászló nevet kapta és II. (Jagelló) Ulászló néven lengyel király lett. A krewói unió a Lengyel-litván állam létrejöttét is jelentette, de komoly gondokat is örökölt a Litván Nagyfejedelemségtől. A litván fejedelem ekkoriban Witold volt, Jagelló Ulászló unokaöccse, akinek a hatalmát korlátozni kívánta, míg Litvániában a maga központi hatalmát akarta erősíteni, s az ország feletti teljes hatalmat megszerezni. Witold ebbe nem nyugodott bele és többször fegyveresen összecsapott vele, míg ekeltről a tatárok támadtak. Witold összefogott a Német Lovagrenddel aki igyekezett megosztani a Lengyel–litván uniót, s a litván fejedelmet a lengyel király elleni harcában gyakran fegyverrel támogatta. 1408-ban Witold rávette a szamogétokat a lázadásra, s azok fel is keltek a teuton lovagok ellen. Zsigmond szövetségre lépett a lovagokkal, kitiltott minden lengyelt Magyarországról és Németországból, szigorúan megtiltotta akár a cseheknek, akár a magyaroknak, hogy segítsék a lengyeleket. Ennek ellenére rengeteg magyar és cseh (utóbbiak részéről Jan Žižka) szolgált a lengyel király seregében. A lovagrendi Ulrich von Jungingen maga mögött érezvén Zsigmond támogatását 1409. augusztus 1-jén hadat üzent Lengyelország-Litvániának. A német lovagok benyomultak Kujawyba, míg a litvánok Szamogitiába. A következő évben a lengyelek visszavágtak és június 24-én elfoglalták Bromberget (ma Bydgoszcz, Lengyelország). Ugyanebben az évben a nagymester három határmenti várat romboltatott le. Ez az útvonal szabad volt így a rendi székhely Marienburg felé, miközben a lengyelek Danzig ellen folytattak a támadásokat. Witold Hrodna mellett összevonta csapatait, majd egyesült Ulászlóval és június 30-án benyomult porosz területekre, azzal a céllal, hogy elfoglalja Marienburg. A szövetségeseknek nem kellett tartaniuk támadástól a Német-római Birodalom részéről, mert Zsigmondot lekötötte a Velencei Köztársaság elleni háború. A lovagrendi sereg erőit Rhein (Ryn), Memel (Klaipėda), Schwetz (Świecie), Lötzen (Giżycko) és Ragnit (Neman) területéről vonta össze és vonult a benyomuló lengyel-litván haderő ellen, amit erősítettek orosz, ukrán, fehérorosz, román, tatár és cseh nemzetiségű katonák igen nagy létszámban, míg a németek támogatására a birodalomból lovagok és zsoldosok jöttek.

[LAP TETEJÉRE]

A grünwaldi csata

1410. július 15-én a lovagrendi sereg és az egyesült lengyel–litván hadsereg összecsapott Grünwaldnál. A lovagok balszárnyukat ért litván támadást visszaverték és fokozatosan szorították vissza a Witold vezette litván és orosz csapatokat, míg Ulászló a másik szárnyon a németeket szorongatta vissza. Witold erőit szétverték, így a német balszárny visszatérthetett a csatába és a lengyelek hátába került. Witold ellenben összeszedte magát és hátbatámadta a német balszárnyat, amit lengyelekkel közösen megsemmisítettek. A két fél ellentámadásba lendült és bekerítette a teljes teuton sereget, majd megsemmisítette. Bár vitatkoznak még ma is veszteségeket illetően, vannak akik szerint a teuton lovagok 22-28 ezer embert vesztettek (ez eredeti állományuk több mint kétharmada lenne), míg a lengyelek vesztesége sem lehet csekély (egyes források szerint 20 ezer fő). A vereség katasztrofális volt a lovagrendre nézve. Azért, mert nagyfokú katonai erejéből állt hatalma, amivel Poroszországot és Livóniát a hatalma alatt tartotta. A városok nagy önállósággal rendelkeztek, de a lovagrend potenciális hadereje egyensúlyt tartott velük szemben. A vereség a Hanzára is negatív hatással volt. Danzig városa elismerte urának Ulászlót a győzelem után. A lengyelek a következő több mint egy hónapban Máriavár ostromával foglalkoztak, de lovagok visszaverték őket. Ellenben Crone mellett, az ősszel a rend még egy vereséget szenvedett a lengyelektől számbeli fölényük ellenére.1411. február 1-jén az első thorni béke lezárta a Nagy Háborút. A békében a lovagrend lemondott Dobrzyńról a lengyel király és Szamogitáról (Nyugat-Litvánia) a litván uralkodó javára, utóbbit még 1404-ben hódította meg. Danzig (Gdańsk), mely ekkor több mint száz éve a teuton lovagok birtokában volt, nem jutott vissza a lengyel koronához.

[LAP TETEJÉRE]

A tizenhárom éves háború

1454-ben a szövetség és a balti porosz kisebbség föllázadt a rend ellen. Segítségül hívták IV. Kázmér András lengyel királyt, aki válaszul megszállta az országot. Bár az első ütközetben (Konitz) Kázmér vereséget szenvedett, de a lovagrend csakhamar súlyos pénzügyi válságba került. Várakat, várkastélyokat, birtokokat, sőt egész tartományokat zálogosított el Poroszországban és Németországban egyaránt, hogy kölcsönöket vehessen fel. 1457-ben a zsoldosvezérek az elzálogosított Marienburgot is birtokba vették, ezért a rend székhelyét Königsbergbe volt kénytelen áttenni. A városok sorra hódoltak meg Kázmér előtt. Nemsokára a lovagok hűbéresei is a lengyelek mellé álltak és a vereségüket a Visztula menti erőd, a pucki vár előtt aratott lengyel győzelem (1462), majd egy tengeren elszenvedett vereség tette teljessé, köszönhető ez a danzigi és elblagi flotta átállásának. A háború alatt a zsoldosok titokban eladták a zálogok javarészét a lengyel királynak, így nem csoda, hogy az ő kezében volt az ország javarésze. A háborút az 1466-os thorni béke (második toruni béke) zárta le.

[LAP TETEJÉRE]

Lengyelország virágkora, a lublini unió

Lengyelország aranykora a 16. században, az ország Litvániával való államközössége, a lengyel-litván államközösség idején volt. Ez a lublini unióval jött létre. A Jagelló-dinasztia uralkodott ekkoriban. Annak kihaltakor Valois Henriket választották királlyá, aki 4 hónapi regnálás után bátyja IX. Károly francia király meggyilkolása után trónutódlási lehetőségével élve a francia trónt választotta, III. Henrik néven. Ezt követően a lengyel rendek Báthory Istvánt hívták meg a trónra, akinek uralma alatt erős hatalom jött létre. Báthory hadjáratokat vezetett Rettegett Iván ellen, a lengyelek elfoglalták a korábban orosz kézen lévő litván területeket. A lengyel nemesség, amely számbelileg messze nagyobb volt, mint bármely nyugat-európai ország nemessége, büszke volt ősi szabadságjogaira és parlamenti rendszerére. A liberum veto intézménye valóban egyedülálló dolog. Azt jelentette, hogy bármely nemes egyetlen ellenszavazata megakadályozta az országgyűlést (a szejmet) a határozathozatalban. Ez döntésképtelenségre vezetett, amelynek a későbbiekben súlyos következményei lettek: anarchikus viszonyok, majd a függetlenség elvesztése. 1586 után már érezhetően meggyengült a királyi hatalom.

[LAP TETEJÉRE]

Újkor, Lengyelország három felosztása

Az ismétlődő svéd háborúk megterhelték a lengyel gazdaságot. Az ország meggyengülése az Oroszországtól való függőség növekedésével járt. A 18. század első felében Lengyelország már gyenge állam, anarchikus belső viszonyokkal. A felvilágosodás Lengyelországban a teljesen független politika és a néhai regionális hatalom visszaállításának igényét hozta. 1791-ben, az államiság megszűnésének küszöbén - elkésve - képesek voltak jelentős intézményi reformokra, és életbe léptették Európa egyik legelső modern, írott alkotmányát. Az unió semleges maradt a hétéves háborúban, bár rokonszenvezett Franciaország, Ausztria és Oroszország szövetségével és megengedte, hogy az orosz csapatoknak, hogy Lengyelország nyugati területeit bázisként használják Poroszország ellen. II. Frigyes ezt úgy torolta meg, hogy nagymennyiségű hamis lengyel pénzt veretett, mellyel komolyan hatott a lengyel gazdaságra. Az Oroszország irányította lengyel nemességen és a varsói orosz miniszteren Nyikolaj Repnyin hercegen keresztül Nagy Katalin kikényszerített egy alkotmányt, mely megszüntette II. Poniatowski Szaniszló Ágost 1764-ben hozott reformjait. Ezeket a változásokat az úgynevezett Repnyin-szejm hozta, melyet Repnyin követről neveztek el, aki de facto diktálta ennek a szejmnek a határozatait (és aki elrendelte néhány politikájával elégedetlenkedő hangoskodó, név szerint Józef Andrzej Załuski és Wacław Rzewuski elfogását és száműzését Szibériába). A liberum vetot és az elmúlt évszázad összes régi visszaélését megváltoztathatatlan részként biztosította az új alkotmány (az úgynevezett kardinális törvényekben). Az uniót nem lehetett megszüntetni addig, amíg régi szövetségese, Ausztria ezt meg nem engedte, így Katalin diplomáciai lépéseket tett, hogy Ausztriát saját oldalára állítsa. A szomszédok, nevezetesen Poroszország, Ausztria és Oroszország titkos szerződést kötöttek, hogy megőrizzék a status quot: vagyis, hogy biztosítsák, nem változnak az unió törvényei. Ezt a szövetséget később a lengyelek a "három fekete sas szövetségének" nevezték, mivel mindhárom hatalom fekete sast használt állami szimbólumként, szemben a lengyel fehér sassal. A lengyelek megkísérelték kiűzni az idegen hatalmakat. De a konföderáció irreguláris és rosszul irányított csapatainak nem volt esélyük a reguláris orosz hadsereggel szemben és súlyos kudarcot vallottak.

[LAP TETEJÉRE]

Az első felosztás

Az uniót nem lehetett megszüntetni addig, amíg régi szövetségese, Ausztria ezt meg nem engedte, így Katalin diplomáciai lépéseket tett, hogy Ausztriát saját oldalára állítsa. A szomszédok, nevezetesen Poroszország, Ausztria és Oroszország titkos szerződést kötöttek, hogy megőrizzék a status quot: vagyis, hogy biztosítsák, nem változnak az unió törvényei. Ezt a szövetséget később a lengyelek a "három fekete sas szövetségének" nevezték, mivel mindhárom hatalom fekete sast használt állami szimbólumként, szemben a lengyel fehér sassal. A lengyelek megkísérelték kiűzni az idegen hatalmakat. A Bari konföderáció felkelésével 1768 és 1772 között. De a konföderáció irreguláris és rosszul irányított csapatainak nem volt esélyük a reguláris orosz hadsereggel szemben és súlyos kudarcot vallottak. Minden egyes a konföderáció kezén lévő várat és erődöt a végsőkig tartottak. Híressé vált Tyniec és Częstochowa, melynek parancsnoka Kazimierz Pułaski volt, védelme. Tyniec csak 1773 márciusában esett el. Krakkót április 28-án vette be Alekszandr Szuvorov orosz tábornok. Ez volt az újjáéledő lengyel nemzeti öntudat első megnyilvánulása. Poroszország megszerezte Ermlandot (Warmia) és a Királyi Poroszországot (Prusy Królewskie), mely később Nyugat-Poroszország néven új tartomány lett és Pomeránia környékét, Danzig (Gdańsk) nélkül, Marienburg (Malbork) és Kulm (Chełmno) vajdaságokat Thorn (Toruń) nélkül és egy kis részt Nagy-Lengyelországból is. Ausztriához került Zator és Auschwitz (Oświęcim), Kis-Lengyelország egy része, Krakkó és Sandomierz környéke, és egész Galícia Krakkó nélkül. Ezzel a felosztással a lengyel-litván unió területének – ami akkor körülbelül 1 230 000 km² és négymillió lakost jelentett – mintegy 30%-át elvesztette. Miután ki-ki elfoglalta a rá eső területrészt, a három résztvevő hatalom azt követelte, hogy Poniatowski Szaniszló Ágost király és a szejm hagyja jóvá tevékenységüket. A király Nyugat-Európa nemzeteihez fordult segítségért és vonakodott összehívni a szejmet. Amikor semmilyen segítség sem érkezett és a felosztó hatalmak hadseregei megszállták Varsót, hogy erővel kényszerítsék ki az ülés összehívását, nem maradt más választása, mint passzívan behódolni akaratuknak. Azokat a szenátorokat, akik ellenezték ezt a lépést, letartóztatták és Szibériába száműzték II. Katalin képviselői. A helyi gyűlések (a szejmikek) megtagadták a képviselők választását a szejmbe, és sok nehézség után csak a képviselők szokásos számának mintegy fele jelent meg az ülésen, melyet Adam Poniński, egy cinikus és nótórius szerencsejátékos vezetett. Az úgynevezett felosztás-szejm egy harminctagú bizottságot választott, hogy a felmerült problémákat oldja meg. 1773. szeptember 18-án a bizottság formálisan aláírta a lemondási egyezményt, lemondva az unió részéről az összes elfoglalt területről.

[LAP TETEJÉRE]

A második felosztás

1790-ben, amikor a politikai légkör reménytelenül elromlott Lengyelország számára, Poroszország, halálos ellensége szövetségkötést kényszerített ki. A lengyel-porosz paktumot 1790-ben írták alá. A feltételek olyanok voltak, hogy a következő két felosztást előrevetítették. Az 1791. lengyel alkotmány – mely harmadik korszerű polgári alkotmány volt a világon – polgárjogot biztosított a burzsoáziának, biztosította a kormányzás három ágának függetlenségét, és kiküszöbölte a Repnyin alkotmány visszaéléseit. Lengyelország még egyszer reformokat mert hozni Oroszország engedélye nélkül és a császárnő ismét megharagudott és megtámadta 1792-ben. A májusi alkotmány elfogadása az unió által azonnali agresszív válaszlépést váltott ki szomszédaiból, akik tartottak az unió megújulásától. A kialakult háborúban az oroszbarát mágnások, a targowicai konföderáció Ausztria semleges magatartása mellett harcot indítottak az alkotmányt védelmező lengyel erőkkel szemben. Elárulva porosz szövetségeseik által az alkotmány hű erők vereséget szenvedtek és a második és harmadik felosztásra a következő két évben sor került, és ezzel az unió sorsa megpecsételődött. A második felosztás alkalmával Oroszország és Poroszország egymást segítette hozzá elegendő terület szerzéséhez, így Lengyelország határain belül az 1772-es lakosságnak már csak egyharmada maradt.

[LAP TETEJÉRE]

A harmadik felosztás

A Kościuszko-felkelés elbukása után nem egészen egy évvel, 1795. október 24-én Oroszország, Poroszország és Ausztria uralkodói megállapodást írtak alá, melynek értelmében végrehajtották Lengyelország utolsó, végső felosztását. A harmadik felosztás után minden területet elveszített Lengyelország a Niementól és Bugtól keletre (120 ezer km²) Oroszország javára. Az elrabolt területeken kormányzóságokat alapítottak: a wołyńit Izasław székhellyel, a grodnóit, a minszkit és a litvánt Vilnius fővárossal.

 

 

Poniatowski Szaniszló Ágost király elhagyta Varsót és orosz dragonyosok kíséretében Grodnoba ment az orosz helyettese felügyelete alatt, ezután november 25-én lemondott a hatalomról Oroszország javára. Ez szolgált alapot arra, hogy Oroszországnál de facto letétbe került a lengyel korona, és Oroszország beleegyezése nélkül később Napoleon nem akarta és nem tudta visszajuttatni a lengyel királyságnak. Poniatowski Szaniszló Ágost Pétervárott halt meg 1798. február 12-én. Az állami függetlenség elveszítése után a lengyelek, különösen a katonák jelentős része, emigrált az országból, főleg Szászországba, Olaszországba és Franciaországba. Sokan közülük sorsukat Bonaparte Napoleonnal kötötték össze. Felhívására 1797 februárjában Lombardiában két lengyel légió alakult és Karol Kniaziewicz tábornok vezetésével, ezek soraiba főleg az osztrák hadsereg által elfogott lengyel hadifoglyok kerültek. Már 1797 májusában részt vettek a lengyel légiók az osztrák hadsereg elleni, Rómáért folytatott harcokban. Júliusban az egyik alapító, Józef Wybicki komponálta a "Dąbrowski mazurka" dalt, mely később lengyel állami himnusz lett.

[LAP TETEJÉRE]

19. század

A napóleoni háborúk után alatt létrehozták a Varsói Nagyhercegséget. Ez az állam francia érdekeket szolgált. Az 1815-ös bécsi kongresszuson kialakítottak egy Lengyel Királyságot, amelynek királya az orosz cár lett. Az úgynevezett Kongresszusi Lengyelországnak liberális alkotmánya volt, azonban az Orosz Birodalom de facto annektálta az országot. Az ismétlődő lengyel felkeléseket leverték. A 19. század végefelé már az oroszosítást kellett elszenvedniük a lengyeleknek. Ekkor az osztrák uralom alatt álló terület, a Galíciai Királyság és Krakkó vált a lengyel kultúra menhelyévé. A porosz, majd német kézen lévő területek részesedtek Németország gazdasági fellendülésében, de ez együtt járt a lengyel nyelv használatának visszaszorulásával.

[LAP TETEJÉRE]

20. század

Az első világháború alatt az antant hatalmai megállapodtak abban, hogy Lengyelországot helyre kell állítani. Nem sokkal a német fegyverletétel után, 1918 novemberében, Lengyelország visszanyerte függetlenségét. Az 1919. évi lengyel–szovjet háborúban megőrízte azt. 1926-ban Józef Piłsudski, a függetlenségi harcok hőse, puccsot hajtott végre. Ettől kezdve katonai diktátorok válották egymást a II. világháborúig. A második Köztársaság időszakát gyakran a nehézségek, a bajok és a győzelmek idejeként említik. Meg kellett küzdeni a gazdasági nehézségekkel, az első világháború pusztításaival, a lengyel-szovjet háború idején az ország területére történt szovjet benyomulással, majd a Harmadik Birodalomhoz hasonlóan egyre ellenségesebb szomszédokkal. Annak ellenére, hogy Lengyelország nem rendelkezett tengerentúli birtokokkal, képes volt a Nyugattal összehasonlítható gazdasági fejlődést és jólétet felmutatni. Varsó, Krakkó és Lwów kulturális központjai az európai nagyvárosok közé emelkedtek. Ugyanitt nemzetközileg elismert egyetemek és felsőoktatási központok is voltak. 1939-re az ország politikai és gazdasági értelemben regionális hatalommá nőtte ki magát. A II. világháború a Lengyelország ellen 1939. szeptember 1-én indított német támadassal kezdődött. Szeptember 17.-én csatlakozott a németekhez Szovjetunió. Varsó szeptember 27-én kapitulált. Az elkövetkező hat év Lengyelországra rettenetes szenvedést hozott. A világháborúban részt vett valamennyi ország közül Lengyelország vesztette el polgárait a legnagyobb arányban: a hatmilliós veszteség felét zsidók tették ki. Varsó elestével nem szűnt meg a lengyelek németellenes harca. A különböző hazai partizánmozgalmak mellett a szövetségesek oldalán a negyedik legnagyobb katonai kontingenst állították ki: lengyel katonák harcoltak a Vörös Hadsereg, a brit és az amerikai hadsereg kötelékében. A háború után Lengyelország területét nyugat felé tolták, a keleti határ a Curzon-vonal, míg nyugaton az Odera–Neisse határt alakították ki. Ezáltal Lengyelország területe mintegy 76 ezer négyzetkilométerrel, a háború előtti méretének 20%-ával csökkent. A határmódosítások emberek millióinak a vándorlását kényszerítették ki. Lengyelország ily módon, történetében először, egynemzetiségű országgá vált. A Szovjetunió győzelme után, Közép-Európa más államaihoz hasonlóan, Lengyelországban is kommunista kormány alakult. 1948-ban a sztálinista fordulat a totalitárius korszak kezdetét hozta. 1956-ban a totalitárius rendszer kevésbé szigorú formát öltött. Sok ember kiszabadult a börtönökből, az elnyomás enyhült. A munkások megmozdulásainak hatására 1980-ban megalakult a Szolidaritás szakszervezet, amely néhány év alatt jelentős politikai erő lett. Nem roppant meg az 1981-ben ellene bevezetett rendkívüli állapot idején sem. Komoly mértékben járult hozzá a Lengyel Egyesült Munkáspárt uralmának aláásásához. 1989-ben megnyerte az első demokratikus választásokat, az elnöki székbe is a Szolidaritás jelöltje, Lech Walesa került. A gazdasági életben alkalmazott sokkterápia az 1990-es évek elején lehetővé tette a lengyel gazdaság gyors átállását a piacgazdaságra. Lengyelország az egyik legdinamikusabban fejlődő rendszerváltó állammá vált. 1999-ben csatlakozott a NATO-hoz. A kormány hatásos kampánya is közrejátszott abban, hogy az EU-csatlakozásról 2003 júniusában tartott népszavazáson az igen volt többségben. Lengyelország 2004. május 1-jén csatlakozott az Európai Unióhoz.

 

[LAP TETEJÉRE]

Régiók

 

 

 

 

 

[LAP TETEJÉRE]

Földrajz

Lengyelország nagy része síkság, az átlagos tengerszint feletti magasság 173 méter. A hegyvidékek közé tartozik a déli határon a Szudéták (Sudety) (legmagasabb pontja a Šnieżka 1603 m - magyarul: "Havas csúcs") és a Kárpátok (Karpaty), melynek része a Tátra (Tatry), ahol Lengyelország legmagasabb pontja, a Rysy (2499 m, magyarul: Tengerszem-csúcs) emelkedik. Legmélyebb pontja Raczki Elblagskie falutól nyugatra található (1,8m a tenger szintje alatt).

[LAP TETEJÉRE]

Vízrajz

A legnagyobb folyók a Visztula (Wisła), az Odera (Odra) (a nyugati határfolyó), továbbá a Warta és a Bug. Lengyelországban összesen 9300 tó található, főként az ország északi részén. A jég formálta Mazuri-tóhátság (Pojezierzie Mazurskie) a leglátogatottabb tóvidék az országban, vonzó turistacélpont. Őshonos erdők maradványai ma is láthatók.

[LAP TETEJÉRE]

Éghajlat

Legyelország éghajlata mérsékelt kontinentális, hideg, felhős, csapadékos, mérsékelten hideg telekkel és enyhe nyarakkal, amelyeket szintén sok csapadék jellemez. Északon emellett óceáni éghajlat jellemző.

[LAP TETEJÉRE]

Növény- és állatvilág

A termesztett növények hasonlóak, mint Németországban, de a lengyel mezőgazdaság termelési színvonala alacsonyabb, és területenként is jelentős eltéréseket mutat Németországban a termesztett növények: zab, burgonya, takarmányrépa, árpa, sörárpa -> komló. Cukorrépa, búza.

 

[LAP TETEJÉRE]

Alkotmány, államforma

AZ 1952-ben született alkotmányt 1989-ben módosították. 1997-ben végül népszavazás hagyta jóvá a jelenlegi alkotmányt. Ez tartalmazza a katolikus egyház követeléseit, az élethez való jogot.

[LAP TETEJÉRE]

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás

A lengyel állampolgárok választják négy évre a kétkamarás parlamentet (lengyelül Zgromadzenie Narodowe, azaz nemzetgyűlés), amely a 460 tagú alsóházból (Sejm ejtsd: Szejm) és a 100 tagú Szenátusból (Senat, ejtsd: Szenat) áll. A jelenlegi, 1997. évi alkotmány szerint az 5%-ot meghaladó pártok képviselői kaphatnak mandátumot, kivéve a kisebbségi pártok részére garantált két helyet.

Az államfőt, azaz a köztársasági elnököt, általános választás keretében, öt évre választják.

A legfőbb közigazgatási szerv a Minisztertanács, amelyet a miniszterelnök irányít. A köztársasági elnök nevezi ki a minsztereket a miniszterelnök javaslatára. A miniszterelnököt tipikusan a parlament alsóházában (Szejm) többségi koalíció adja.

Az igazságszolgáltatás főbb intézményei: a Legfelsőbb Bíróság (Sąd Najwyższy), (bíráit a köztársasági elnök nevezi ki a Nemzeti Igazságszolgáltatási Tanács javaslatára, határozatlan tartamra) és az Alkotmánybíróság (Trybunał Konstytucyjny) (bíráit a Szejm választja 9 év időtartamra).

A Szejm (a Szenátus jóváhagyásával) nevezi ki az Ombudsmant, vagy más szóval az Állampolgári jogok biztosát (Rzecznik Praw Obywatelskich) öt éves időtartamra.

 

[LAP TETEJÉRE]

Himnusz

[LAP TETEJÉRE]

Lengyelül

Jeszcze Polska... (1797.)

Jeszcze Polska nie zginela,
Kiedy my zyjemy.
Co nam obca przemoc wziela,
Szabla obdierzemy.
Marsz, marsz, Dąbrowski
Z ziemi wloskiej do Polski!
Za twoim przewodem
Zlaczym sie z narodem.


Przejdziem Wisle, przejdziem Warte,
Bedziem Polakami,
Dal nam przyklad Bonaparte
Jak zwyciezac mamy.
Marsz, marsz, Dąbrowski
Z ziemi wloskiej do Polski!
Za twoim przewodem
Zlaczym sie z narodem.


Jak Czarniecki do Poznania
Po szwezkim zaborze -,
Dla ojczyzny ratowania
Wrócim sie przez morze.
Marsz, marsz, Dąbrowski
Z ziemi wloskiej do Polski!
Za twoim przewodem
Zlaczym sie z narodem.


Mówi ojciec do swej Basi
Caly za plakany,
Sluchaj jeno, pono nasi
Bija w tarabany.
Marsz, marsz, Dąbrowski
Z ziemi wloskiej do Polski!
Za twoim przewodem
Zlaczym sie z narodem.

[LAP TETEJÉRE]

Magyarul

Nincs még veszve Lengyelország

Nincs még veszve Lengyelország,
Míg mi meg nem haltunk,
Hogyha földünk elrabolták,
Visszaszerzi kardunk.
Fel, fel Dąbrowski,
Zászlódat bontsd ki!
Ha te vagy vezérünk,
Népünkhöz elérünk.

A Wartáig, Visztuláig
Szabad lesz a lengyel,
Bonaparte álma válik
Tettre gyõzelmeddel.
Fel, fel Dąbrowski,
Zászlódat bontsd ki!
Ha te vagy vezérünk,
Népünkhöz elérünk.

Poznannal Czernieczki kardja
Mindent visszaszerzett,
Így szállunk majd mi is partra,
Hogyha hív a nemzet.
Fel, fel Dąbrowski,
Zászlódat bontsd ki!
Ha te vagy vezérünk,
Népünkhöz elérünk.

Szólt a lányhoz az aggastyán
Szeme könnybe lábadt
- Figyelj, lánykám, még hallasz tán
Lengyel trombitákat.
Fel, fel Dąbrowski,
Zászlódat bontsd ki!
Ha te vagy vezérünk,
Népünkhöz elérünk.

Cseng a hangunk, szabadság int,
Több türelmünk nincsen!
Velünk vannak jó kaszáink,
Kosciuskóval Isten!
Fel, fel Dąbrowski,
Zászlódat bontsd ki!
Ha te vagy vezérünk,
Népünkhöz elérünk.

Forrás: WIKIPÉDIA vonatkozó oldalai

 

[LAP TETEJÉRE]